Zsinórban harmadszor OLIMPIAI BAJNOK a magyar vízilabda-válogatott
Benedek Tibor: "Lehet, hogy kívülről valamivel könnyebbnek tűnt ez a döntő, mint az athéni, de emögött ott vannégy év, sok ezüstérem, sok megpróbáltatás, és végül megérdemelten újra a csúcsra jutott a csapat. Ha jól működik a csapat, az nekem rengeteg erőt ad, az volt a legnagyobb feladatom, hogy jól működjünk, hiszen óriási korkülönbségek vannak. Most nem lehetett látni, ki a fiatal, ki az öreg, 13 emberből álló, egységes csapatot alkottunk. A legfontosabb szó, amit Athén után mondtam, a szeretet volt, most azt mondom, hogy a tehetség győzedelmeskedett. Ez vitt át minket az akadályokon. Soha nem az volt, hogy egy ember 5-6 gólt lőtt, hanem mindenki egyformán kivette a részét. Nem szeretnék már négyszeres olimpiai bajnok lenni, nekem most az volt az egyik feladatom, hogy a fiatalok is átélhessék, amit mi Sydneyben. A válogatottban már nem nagyon lehet majd látni engem játszani, de klubszinten még biztosan folytatom."

Benedek Tibor: jó erőben vagyok, nyerni szeretnék, és újabb olimpiai bajnoki címet akarok szerezni

Egy mindig motivált klasszis

NS, 2003-08-01

Készségesen állta a rohamot. Az interneten rengetegen írtak neki, amennyire lehetősége volt, válaszolt is (lásd: SztárChat Benedek Tiborral), aztán a telefont kapkodta. Benedek Tibor csütörtök délelőttjét szerkesztőségünkben töltötte, aláírást adott, mosolygott, láthatóan jókedvű volt. Érezhetően még mindig a barcelonai események hatása alatt áll, a vb-arany megszerzése, megünneplése fantasztikus magasságokba emeli.

Ő és a csapat tagjai eddig is a legnépszerűbb sportolók közé tartoztak – ez a hatás az olaszok elleni fantasztikus győzelem után csak fokozódott.
"Szia, Tibor, Krisztián vagyok Szombathelyről – az első szerencsés, aki elcsípheti a balkezes klasszist. – Gratulálok nektek, és szeretném megkérdezni, ezek után mi az, ami motivál téged?” A vízilabdázás egyik legnagyobb alakja megnyugtatja a kérdezőt: "Minden mérkőzés egy külön történet, és engem minden meccs motivál. Mindig vannak új feladatok, és amíg bírom, megpróbálom teljesíteni ezeket. Jó erőben vagyok, nincs megállás, nyerni akarok, többek között újabb olimpiai bajnoki címet szerezni.” "Akkor a közelgő Világliga előtt is reménykedhetünk?” – szól a telefonáló újabb kérdése. "Pszichésen, fejben kell összeszedni magunkat. Két meccsről van szó, remélem, sikerrel vesszük majd az akadályokat.”
Alighogy a Recco klasszisa leteszi a kagylót, újra fel kell vennie. Kiss Zoltán Budapestről azt kérdezi, nehéz meccsre számított-e a fináléban. Természetesen nehézre… "Láttam az olaszok szerbek elleni mérkőzését, mit mondjak, az Európa-bajnok szinte nem is volt a medencében… Jól felkészített csapat az olasz, új kapitányal, lelkes játékosokkal, fel voltak a vébén pörögve, tudtam, hogy nem lesz könnyű ellenük. A sydneyi finálé ebben a tekintetben is egyedülálló, ritka, nagyon ritka az ennyire nagy különsségű döntő – mondja, majd gyorsan hozzáteszi: "Viszont abban is biztos voltam, hogy nyerni fogunk!” Hiába, ők tudták…!
"Felfogtad már, hogy világbajnok vagy?” – újabb kérdés, nincs megállás. Érdekes a válasz: "Hullámokban tör rám az érzés, az előző éjszaka például nem is tudtam aludni, mindig a döntő és az azt követő percek jártak a fejemben.”
A soros kérdező a gratulációk után így szól a bajnokhoz: "Éreztétek, hogy egy ország áll mögöttetek?”. Érezték, persze, hogy érezték. "Már az uszodában is ott volt vagy háromezer magyar, fantasztikus volt. A fogadtatásról nem is beszélve. De én inkább azt emelném ki, hogy amikor nem nyertünk, akkor is éreztük a szurkolók szeretetét, akkor is sokan kijöttek elénk, azaz nem csak akkor szeretnek bennünket, amikor siker van, és ez csodálatos érzés. A legjobb természetesen az, amikor nagy győzelmek után ünnepelhetünk együtt az emberekkel.” Többen az edzések után érdeklődnek (a rend kedvéért: pólósaink egy kis pihenő után augusztus 11-én kezdik meg rövid felkészülésüket a Világligára a Margitszigeten), van, aki csak hallatni akarja a hangját, van, aki azután érdeklődik, vajon ellátogatnak-e Kelet-Magyarországra a játékosok. Ez utóbbit természetesen nem tudhatja Tibor, hiszen a programot a kapitány, Kemény Dénes állítja össze, mint mosolyogva mondja: "Ahol van egy jó vadásztanya, ott jó esélye van egy kis edzőtábornak.” "Nálunk, Nyíregyháza közelében van egy kitűnő vadászkastély!” – örvend Izabella, ígéret a pólóstól, átadja ezt a mesternek.
Sokan a magyar és az olasz bajnokság közti különbség után érdeklődnek – játékosunk mindenkinek elmondja: amíg itthon két-három nagyon erős csapat van, addig odakint nyolc-kilencre tehető ugyanez a szám.
Richárd a Vasas szurkolója, és egyből a közepébe vág: "A Vasast tartod olyan jó csapatnak, hogy játsszál benne?” Tartja. Sőt, mint elárulja: "Volt is erről szó az idén.” Még mielőtt bárki kombinálni kezdene, szögezzük le gyorsan: az Újpest, a Fradi és a Honvéd kapcsán is elmondhatja ezt a klasszis… Mindazonáltal ahogy kifejti: "Ebben az évben mindenképpen Olaszországban játszom, aztán hogy mi lesz jövőre, kérdéses. Hol van az még…?”
Köszönet egy érdi testnevelőtől (épp órát tart?), gratuláció szöveges SMS-ben, majd a végén egy felettébb érdekes kérdés Évától: "Hogy viseled a tolakodó emberek közeledését?” Jól. "Megvan az a képességem, hogy bezárkózom, nem tud hozzám közel kerülni, akit nem akarok. Nehéz áttörni azt a falat, amit magam elé építek, nincs ebből probléma.”
Édesded gyermeke közel a bajnokhoz, siet is a papához, aki egy órán keresztül állta a telefonos rohamot. A program aztán folytatódik, menni kell a moziba, mindjárt kezdődik a Szindbád vetítése. A gyermek kedvében kell járni, elvégre a jól megérdemelt szünnapok vannak soron…