Zsinórban harmadszor OLIMPIAI BAJNOK a magyar vízilabda-válogatott
Benedek Tibor: "Lehet, hogy kívülről valamivel könnyebbnek tűnt ez a döntő, mint az athéni, de emögött ott vannégy év, sok ezüstérem, sok megpróbáltatás, és végül megérdemelten újra a csúcsra jutott a csapat. Ha jól működik a csapat, az nekem rengeteg erőt ad, az volt a legnagyobb feladatom, hogy jól működjünk, hiszen óriási korkülönbségek vannak. Most nem lehetett látni, ki a fiatal, ki az öreg, 13 emberből álló, egységes csapatot alkottunk. A legfontosabb szó, amit Athén után mondtam, a szeretet volt, most azt mondom, hogy a tehetség győzedelmeskedett. Ez vitt át minket az akadályokon. Soha nem az volt, hogy egy ember 5-6 gólt lőtt, hanem mindenki egyformán kivette a részét. Nem szeretnék már négyszeres olimpiai bajnok lenni, nekem most az volt az egyik feladatom, hogy a fiatalok is átélhessék, amit mi Sydneyben. A válogatottban már nem nagyon lehet majd látni engem játszani, de klubszinten még biztosan folytatom."

Benedek Tibor: hegymenetből lejtő

CS. G.

NS, 2003-02-24

Minden bizonnyal a Recco végez a középszakasz végén az élen Itáliában: a Florentia legyőzése ugyanis aligha okozhat gondot két hét múlva a bajnoknak. A Posillipo Napoli akár meg is kavarhatta volna a lapokat egy esetleges győzelemmel a péntek esti rangadón – az utolsó körben a Brescia legyőzése esetén a három nagy 12 ponttal zárt volna –, ám Kásáséknak nem sok sanszuk volt a vendégekkel szemben. Ami annyiban érdekes, hogy több mint másfél évtized óta először fordul elő: a Posillipónak nem sikerül az első két hely valamelyikén zárni a rájátszás előtt.

"Balkezes nélkül nem az igazi a játékunk, márpedig Rath sérülését követően még mindig nem vállalhat sokat – mondta Kásás Tamás. – Ugyan a bírók össze-vissza fújtak, ettől függetlenül sok rosszat nem szólhatunk rájuk: emberelőnyben nagyon rosszul ment a csapatnak, idegesek voltunk, ezért nem igazán lehetett esélyünk.”
Kásást egyedül az vigasztalhatta, hogy a meccs 13. percében belőtte 500. olaszországi gólját – összesen háromig jutott, ettől függetlenül nem volt magával maradéktalanul elégedett: "Elkezdtem utolérni magamat, bár fizikálisan még nem vagyok az igazi: az utolsó két hónap betegségei elég szépen legyengítettek, van mit bepótolnom.”

A Reccóban pólózó bajnoktárs, Benedek Tibor szintén háromnál fejezte be, s természetesen maradéktalanul boldog volt: "Most, hogy minden bizonynyal megszerezzük az első helyet, azaz a rájátszásban az összes párharcot otthon kezdjük, kaptunk három nap szabadságot” – lihegte a telefonba az Alpok egyik itáliai lejtőjén síelgető balkezes. Akinek nem indult ugyan túl jól a meccs, hiszen adott két rossz passzt, de a második játékrésztől kezdve hegymenetre váltott, szinte nem tudott hibázni, a gólok mellett parádés, gólt érő átadásokkal és jó néhány szerzett kiállítással járult hozzá csapata győzelméhez. "A kezdeti ámokfutás után sikerült magamhoz térni. Ez már alighanem a rutinon múlik: nem lesz egyre idegesebb az ember, hogy akkor most végig ilyen rossz lesz, hanem képes megtalálni a ritmust. Amúgy szerintem simán nyertünk, elsősorban a kapusok közötti különbség döntött. Az biztos, hogy most van ekkora differencia a két csapat között, de korántsem biztos, hogy a bajnokság végén is így fog menni, elvégre most öt perccel a vége előtt már hárommal vezettünk, s csak a befejezés előtt nem sokkal jött fel egy gólra a Posillipo.” Ennyit mondott Benedek, aztán tovasietett, miután kislánya épp orral előrefelé landolt a hóban: "Először van fent így a hegyekben, új neki a hó. Pláne, hogy egy kicsit sok jutott a fejére…”